A tisztek körében népszerű maradt a , amely a magyar katonai hagyományok egyik legikonikusabb darabjává vált. A második világháború évei (1939–1945):
A háború végéhez közeledve az anyagellátási nehézségek miatt a táborbarna szín egyre inkább árnyalatot öltött.
Az 1926 előtt uralkodó „ruhaínséget” követően az 1926-os fektette le az egységes szabályozás alapjait. A tisztek körében népszerű maradt a , amely
A keleti fronton szerzett tapasztalatok miatt a ruházat praktikusabbá vált. Bevezették a : nyáron könnyebb, khaki-homokszínű pamutruhát, télen vastagabb posztót és nagykabátot hordtak.
A fegyvernemeket a (gallérjelzéseken) található színek különböztették meg (pl. piros a tüzérségnek, búzavirágkék a lovasságnak). Jellegzetes viseleti elemek A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926-1945 A keleti fronton szerzett tapasztalatok miatt a ruházat
Megjelentek a modern felszerelési tárgyak, például az , amely a német M35-ös sisakhoz hasonlított, de kisebb szerkezeti eltérésekkel rendelkezett.
A hadsereg létszámának növekedésével és az új fegyvernemek (pl. páncélosok, légierő) megjelenésével párhuzamosan az egyenruházat is specializálódott. piros a tüzérségnek, búzavirágkék a lovasságnak)
Bevezették a tiszti és legénységi öltözetek kategóriáit, amelyeket a korábbi, monarchiás stílusú darabok magyarosítása jellemzett.